Furcsa lehet egy alapítványnál, hogy halottairól beszélnek. Aki nincs benne az alapítvány életében, annak fejében számtalan gondolat fordulhat meg. Az egyik, hogy az  alapítvány meghalt tisztségviselőiről (sajnos a 27 év működés során több kuratóriumi tagot vesztettünk el) emlékezünk meg ily módon, de nem, bár ők is megérdemlik ezt a gesztust.
     Régóta szokássá vált, hogy idős emberek életük munkájából megtakarított kisebb-nagyobb vagyonukat az új nemzedék egészségének megóvására, a Heim Pál Gyermekkórházban gyógyuló gyermekek gyógyítási feltételeinek javítására hagyják. Örömteli ez, mert fejlődik a kórház, de természetesen szomorú is, mert elmegy egy EMBER és nincs a családjában olyan, aki tovább vigye az elhunyt örökségét.
      Legtöbb esetben rögtön van feladatunk az örökhagyóval. Intézzük  a temetését, rendezzük félbemaradt ügyeit, lezárjuk életének rendezetlen gondjait. Ez a tevékenység záros időn belül véget ér és az örökhagyók megérdemlik, hogy továbbra is emlékezzünk rájuk.
Ebben az évben különösen sokan éltek ezzel a lehetőséggel, hogy végrendeletükben örökösként a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítványt jelölték meg. Legtöbben budapesti idős emberek voltak, de volt vidéki, sőt amerikai is. Így utólag köszönjük, hogy ránk gondoltak.


      Most mi gondolkodunk azon, hogy hogyan tudnánk halottaink emlékét hosszú távon megőrizni. Ha tudnak, segítsenek ötleteikkel.







Az oldal a MarketingMérnökkel készült

Item Reviewed: Description: Rating: 5 Reviewed By: